Én nem vagyok jó. Semmi vagyok, és a lelkem, halhatatlan lelkem el van átkozva… Mintha a tüdőm is cserbenhagyott volna, de próbáltam levegőt venni, hogy ki tudjam mondani, hogy nem. Nem.
Miután Feyre kiszabadította szerelmét, Tamlint a gonosz tündérkirálynő karmai közül, már halhatatlanként, tündérmágiája birtokában tér vissza a Tavasz udvarába. De nem feledheti sem a szörnyűségeket, melyek révén megmentette Tamlin népét, sem az alkut, amit Rhysanddel, az Éjszaka udvarának rettegett főurával kötött.
Egyre jobban bevonódik Rhys ügyeibe és fellángoló érzelmei hálójába, ám háború közeleg: egy minden eddiginél hatalmasabb gonosz erő fenyeget azzal, hogy mindent elpusztít, amiért Feyre valaha küzdött.
Szembe kell néznie a múltjával, elfogadnia különleges adottságait és döntenie kell a sorsáról.
"Lehet, hogy a lelkem mélyén mindig is össze voltam törve, és örök sötétség honolt bennem." ~első mondat~
Jóságos ég! Ilyen hamar vége? Több mint 700 oldalnyi cselekmény, tele eseményekkel, ami egy percig sem hagyja lankadni az olvasó figyelmét. Már az ACOTAR a szívembe zárta magát, de ez a folytatás lepipálta elődjét. Fantasztikus volt. A világ,ami az írónő fejében megszületett, az valami zseniális. Precízen fel van építve és a karakterek is aprólékosan ki lettek dolgozva. Csak ámulok és bámulok. Nem tudnám leírni, hogy pontosan mit éreztem az olvasása közben. Többet és többet akartam megtudni a tündérek világáról, Rhysand és Feyre kapcsolatáról, Amrenről, Morról, Azrielről, Cassienről egyszóval mindenkiről. Magába szippantott a könyv.
Egy ilyen elképesztő könyv után mindig nehezemre esik leírni, hogy mit érzek, vagy másnak átadni, miért tetszett ennyire ez a könyv. Inkább csak annyit szoktam mondani, hogy olvasd el te is, és azután meg fogsz érteni.
"A csillagokra, mert meghallgatnak bennünket, és az álmokra, amik teljesülnek."
Nem szeretnék nagyon spoileres értékelést írni, hiszen akkor már nem lenne érdekes annyira a történet. Azt ajánlom, ha az első rész tetszett, akkor haladéktalanul vedd a kezedbe a folytatását, mert nem fogod megbánni. Ha pedig nem lopta be az első kötet magát a szívedbe, akkor azért adj egy esélyt a folytatásnak, ugyanis bámulatos. Azt hiszem erről a részről csak ódai magaslatokban tudok beszélni, annyira csodálatosnak tartom.
A történet a Tavasz udvarában folytatódik. Feyre élete egyik legboldogabb napjára készül, ám a sötétség ami benne lakozik nem hagyja nyugodni. Folyamatosan rémálmok gyötrik.
Egyre boldogtalanabb és Tamlin is a saját démonjaival küzd. Szép lassan kezdenek eltávolodni egymástól. Tamlin nem ad elég teret Feyrenek, aki ebbe beleőrül. Egy kalitkába zárva érzi magát.
"– Nem az a kérdés, hogy szeret-e, hanem az, hogy mennyire. Az eltúlzott szerelem méreg is lehet."
Ekkor jön Rhysend, aki behajtja a neki tett ígéretet. Feyrenek 1 hetet kell eltölteni havonta az Éjszaka udvarában. Feyre eleinte hallani sem akar róla, de aztán ráébred, hogy az Éjszaka udvarában szabadnak érzi magát, senki nem kötelezi semmire.
A lány nehezen ismeri be, de jobban szeret ott lenni, mint a Tavasz udvarában. Kezdi visszanyerni az életkedvét fokozatosan és már már kényszernek érzi, hogy vissza kell térnie Tamlinhoz, aki nem is veszi észre, hogy a lány mennyire szenved. Rhysend társaságában kibontakozik és a lelkében tátongó hatalmas űr szép lassan kitöltődik.
Eközben kezdi megszokni az új testét és a vele járó új képességeket is fejleszti és egy igazi kemény csaj lesz belőle.
Bátran kijelenthetem, hogy Rhysend fan lettem én is. Nem hiszem el, hogy mennyire megváltozott az álláspontom vele kapcsolatban. Úgy voltam vele, áhhh ezt a férfit még kedvelni se lehet, tisztességtelen, lelketlen, álnok, aljas és még sorolhatnám, azok után amiket Amarantha oldalán véghez vitt. Ennek ellenére ahogy haladtam a könyvvel, úgy habarodtam bele én is.
"– Egyszerre vagyok a vadászod és a tolvajod?
-Te vagy az én megmentőm, Feyre."
Az utolsó pár oldal azért nem hagy nyugodni. Miért kell mindig így befejezni egy könyvet? Jó elhiszem, hogy így az írónő tovább fokozza az érzelmeket, de ez egy igazi könyvmoly számára maga az őrület, ugyanis tudniillik, hogy a fordítás csak őszre vagy télre várható, ami egy igazi fangirl számára maga az örökkévalóság.
Értékelés: 5/5* Új kedvenc *.*
Kedvenc karakter: Rhysend
Kedvenc idézet: pontosítva az egyik kedvencem a sok közül: "– Mindenkit megölök, aki téged bánt – morogta. – Lassan, ráérősen. – Zihált. – Gyűlölj meg érte, ha akarsz."
Oldalszám: 750
Kiadó: Könyvmolyképző
Szia Lorina!
VálaszTörlésAbszolút én is így vagyok vele, leírhatatlan milyen csodálatos ez a könyv és a világ amiben játszódik *.*
És ahww kell nekem egy Rhysand, annyira imádom <3
Valahol azt olvastam, hogy decemberben jön magyarul a harmadik rész. Olyan messze van még.
Ugye? Kinek ne kéne egy olyan pasi, mint Rhys *.*. Annyira izgatott vagyok már a harmadik részt illetően, hogy nem férek a bőrömbe.
Törlés