Kresley Cole: Végtelen lovag

Sziasztok könyvmolyok! Lorina vagyok!

Fülszöveg:

Néhány évszázadonként eljön az idő, amikor a tarot kártya lapjai életre kelnek, hogy megküzdjenek egymással, életre-halálra. 

– Minden játékban végzett velem? 

– Nem mindben. De a Lótusz Hölgye akkor is meghalt. 

– Vagyis mások öltek meg… Nyertem már játékot? – Azt kívántam, bárcsak ne tudnám meg. – Hányszor? 

Matthew habozott. 

– Többet, mint bárki más előtte. Vagy azóta. 

Akkor gyilkosságban rekordtartó vagyok. Nem csoda, ha Selena annyira aggódik, amikor új Arkánumokkal találkozunk. Mindenkinek rám fáj a foga. 

– Ki kapott el? 

Matthew a kezét nézte. Téma lezárva. 

– Akkor azt áruld el legalább, hogy a Halál hányszor kapott el! 

– Ez a Halál? Az utolsó három játékban kétszer. – Matthew barna szeme elkomorodott, amikor hozzátette: – Gyakorlat teszi a mestert. 

Tegyél fel mindent egy lapra!

Ez a rész jobban tetszett mint az előző. A történet továbbra is nagyon izgalmas és fordulatos, tele van feszültséggel. Olvastatja magát a könyv. Egy kicsit szeretnék a könyv borítóáról is beszélni. A háttere ez a lilás, viharos koncepció nagyon tetszik, viszont Eviet szerintem lehagyhatták volna. Nem szeretem ha emberek vannak a borítón, mert az  esetek többségében elcsépeltek véleményem szerint, de ízlések és pofonok ugyebár. 

"Ez vagyok valójában…"

Evien viszont párszor kiakadtam. Most komolyan, egy izmos felsőtest miatt képes eldobni az agyát?! Elhiszem, hogy a Halál rettentően jól néz ki, de hékás majdnem megölte őt és a barátait is. Emellett az eszetlen tyúk szerepét is magára öltötte jó párszor. Próbáltam megérteni, de nem mindig sikerült... 

Jack pedig odavan Eviert, pontosabban a testéért és ezt folyton hangoztatja is. Eviet persze ez egy csöppet sem zavarja.Oké aláírom megmenti és védelmezi, de pontosan nem derült ki számomra, hogy ők miért szeretik egymást. Valójában furcsa belegondolni, hogy pont a két főszereplőt bírtam a legkevésbé, de mindegy.

"– Mit bámulsz, teremtmény? 

– Egy hidegvérű gyilkost. 

– Nem hinném, hogy szokatlan neked… Hiszen azt látsz mindennap, ha tükörbe nézel."

A Halált tudtam a leginkább megérteni, hiszen nem tud senkit megérinteni anélkül, hogy az illető meghalna ezért nagyon magányos és elzárkózott a világ elől.Ha őszinte akarok lenni ő a kedvenc karakterem. Alig vártam, hogy többet olvassak róla. Arrogáns és birtoklási vágyban szenved, ( ennek azért vannak nyomós okai) mégis kedvelem. Sőt nagyon. Annyira művelt, intelligens és egy úriember, ha úgy tartja kedve. Nem olyan rossz. Nem mellesleg szeret olvasni. Már ezzel levett a lábamról.

Összességében tetszett. Jók a szereplők, csak néha jól fejbe kólintanám őket. Ezenkívül érdekesnek találtam, hogy senki sem fekete vagy fehér. Nincs olyan, hogy jó vagy rossz. Nincsen meg ez az éles választóvonal a szereplőknél. Árnyaltak. Egyre jobban tettszik ez a könyv. Nagyon élveztem az apró hibák ellenére is.Az egész történet annyira különleges számomra és ez fogott meg igazán a könyvben. A cselekmény pedig pörgős, és még rengeteg elvarratlan szál van benne, amik nagyon érdekelnek.

Értékelésem: 5/5
Kedvenc szereplőm: Halál
Kedvenc idézetem: – Rengeteg könyv közül választhatnál, de te a személyes könyvtáramból akarsz. Tudod te, milyen értékesek ezek a könyvek? Hogy milyen sok gondoskodást igényel, hogy megőrizzem eredeti formájukat? 
Ránéztem. – Mert első kiadások. 
– Mert az enyéim. Vagyonokat költöttem arra, hogy megőrizzem őket a különféle otthonaimban és az utazásaim során. Háborúk és katasztrófák közepette óvtam őket. 
Összehúztam a szemöldököm. – Úgy beszélsz róluk, mint a gyerekeidről. 
Felemelte a poharát. – Valóban ők a legközelebbi barátaim.Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 374