Ne érints: Tahereh Mafi

Fülszöveg: 

Nem érinthetsz meg, súgom. Hazudok, de ezt nem mondom meg neki. Ő megérinthet, de ezt sosem fogom megmondani neki. Kérlek, érints meg, ezt akarom mondani neki.
Bizonyos dolgok megtörténnek, amikor az emberek megérintenek.
Furcsa dolgok.
Rossz dolgok.
Halálos dolgok.

Senki sem tudja, miért végzetes Juliette érintése, de a Regeneráció kormányának tervei vannak vele. És terveik között szerepel, hogy fegyverként használják a lányt.
De Juliette-nek is megvannak a maga tervei.
Soha életében nem volt szabad, ám végre felfedezi magában az erőt, hogy visszavágjon. És megtalálja a jövőt az egyetlen fiúval, akiről azt hitte, örökre elvesztette.

Tahereh Mafi delejes erejű első regényében egy emberfeletti erővel rendelkező lány egy hatalmi játszma közepén találja magát egy szánalmas világban, mely tele van vérpezsdítő szerelemmel, kábító gonoszsággal és a jövőt meghatározó választásokkal.

Először a borítója volt az ami megfogott, de valahogy a tartalma nem tetszett amikor elolvastam még régebben, nem is tudom miért. Most újra megakadt rajta a szemem és elhatároztam el kell hogy olvassam. Azt kell hogy mondjam egyáltalán nem bántam meg és sajnálom amiért eddig nem vettem rá magamat az elolvasására. Iszonyatosan tetszett! Annyira különleges, és egyedi hangulata van a könyvnek. Imádtam és kíváncsivá tett, hogy mi lesz a vége, ezért egész nap csak azt olvastam. 

A történet furcsán, rejtélyesen kezdődik. A jövőben játszódik egy disztópia. A főszereplőnk,Juliette egy elmegyógyintézetben éli már 264 napja az életét egyedül 4 fal között, semmit sem látva a világból, amiben egykor élt, és ami mára már teljesen eltorzult. Az egyik nap kap egy új szobatársat, aki ráadásul egy fiú, Adam. Adam próbál vele beszélgetni, de Juliette még ránézni is alig mer, teljesen elzárkózik tőle. Fél, attól hogy bántani fogja. Az érintése halálos másokra. Egy szörnyszülöttnek gondolja magát és az őrület határán áll. Nagyon furcsa látni mennyire vívódik önmagával. Bármit megadna azért, hogy valaki megérintse, egy kedves mosolyért, ugyanakkor retteg, hogy mindenkit bántani fog. Ezért inkább elzárkózik, pontosabban el is zárják másoktól.
 Adammel egy idő után kezdenek beszélgetni, de csak keveset. A lány mindennap arra gondol, melyik nap lesz számára az utolsó. Teljesen magába van roskadva, és elvesztette minden reményét. A szülei nem szerették, és senkivel nem tudott kapcsolatot kialakítani, hiszen mindenki félt tőle, és egy szörnyetegnek tartották. Egyedül a könyvekben lelt magának barátokat és ott tudott egy kicsit is élni. Amikor 14 éves lett elhurcolták otthonról. Kísérleteztek rajta, kiskorúak börtönébe, majd elmegyógyintézetbe zárták be. A világ közben a pusztulás szélén áll. Az emberiség haldoklik. A levegő, a növényzet, az állatvilág lassan el-eltűnik. Ezért egy szervezet, a Regeneráció ( irónikus név) megragadta a hatalmat. Az emberek elvesztették a hitüket a reményüket, és pont ezt akarták. Ki akarják irtani belőlük azt, ami emberré teszi őket. Csak bábukat akarnak maguknak kreálni, és így létrehozni egy új, tökéletes  társadalmat. 2 hét elteltével egy csapat katona érkezik és elviszik a lányt egy másik helyre. Kiderül Adam nem az akinek mondta magát, vagy mégis?! Fegyverként akarják használni Juliettet, hogy a megmaradt lázadókkal is leszámoljanak általa. Juliette természetesen soha senkinek nem akart ártani, és nem hajlandó belemenni a játszmába. Soha. Minden kockázatot vállalva megpróbál ellenszegülni a szervezetnek és a pszichopata, hatalommániás, perverz és persze önimádó vezetőjének Warnernek. 

Egy izgalmas, különleges, egyedi hangulattal rendelkező disztópia, amit még fűszerezünk gy csipet szerelemmel és akcióval. Egy könyv, ami nem hagyja nyugodni az olvasót, és teljesen felcsigázza. Nem hittem volna, hogy ennyire de ennyire szeretni fogom ezt a történet. Bátran ajánlom bárkinek!

Értékelés:5/5*
Kedvenc karakter: Juliette
Kedvenc idézet:

"Olyan sok idő volt hallgatni. 

 Nézni. 

Tanulmányozni az embereket, a helyeket és a lehetőségeket. Csak annyit kellett                                   tennem, hogy kinyitom a szememet… és láttam a lapról lapra vérző történeteket. 

Láttam a papírba vésett emlékeket. 

Könyvek lapjai között töltöttem az életemet. Emberi kapcsolatok hiányában papírszereplőkkel létesítettem kapcsolatot. A leírt történetek által éltem meg szerelmeket és veszteségeket, képzelettársításokban tapasztaltam meg a kamaszkort. 

Világom világok hálójával átszőtt háló; láb a lábhoz, csont az ínhoz, gondolatok és képek együvé szövődnek. Betűkből vagyok, mondatokból kreált karakter, kitalált történetek alakította képzelettöredék. 

Ki akarnak törölni minden központozást az életemből, minden pontot, vesszőt, pontosvesszőt, és nem hiszem, hogy ezt megengedhetem."

Oldalszám: 292
Kiadó: Gabo