
Annabelle Peyton eltökélte, hogy családját megmenti a katasztrófától, ezért úgy dönt, hogy szépségét és eszét használva rávesz egy megfelelő társaságbeli nemes urat, hogy kérje meg a kezét. De a gazdag és hatalmas Simon Hunt, Annabelle legfondorlatosabb – s egyben legkitartóbb – csodálója egyértelművé tette, hogy bár szívesen bevezeti a lányt az ellenállhatatlan gyönyörök világába, feleségül nem hajlandó őt venni. Annabelle elszántan igyekszik visszautasítani a hallatlan javaslatot… ám tehetetlen a csábítás magas fokú művészével szemben.
Barátnői összeesküvést szőnek, hogy egy alkalmasabb úriembert hozzanak olyan helyzetbe, hogy kénytelen legyen megkérni Annabelle kezét, mert Annabelle csak ily módon menekülhet meg Simontól… és saját sóvárgó vágyától. Ám egy nyári éjszakán Annabelle behódol Simon szenvedélyes ölelésének és csábító csókjainak… és rájön, hogy mind közül a szerelem a legveszedelmesebb játék.

A Wallflower sorozatból őszintén szólva ez tetszett a legkevésbé, de mégis szép kis történetet kaptunk a végére. A könyv olvasása közben rájövünk, hogy nincs olyan ember, akinek jég szívét a szerelem ki ne olvasztaná legyen az férfi, nő, idős vagy gyermek.
A történet a 26-27. életévét taposó Annabell Peytonról szól, aki petrezselymet áruló hölgy. Családja a csőd szélére kerül és mint ahogy a fülszövegben olvasni lehetett mindent megtesz, hogy egy gazdag és előkelő férfihez menjen feleségül.
Ez a könyv meghatározó a könyvsorozatban hiszen a következő részekben szereplő hölgyeket itt ismerhetjük meg. Hogy, hogy találkozott a 4 hölgy és hogy kötötték meg "egyezményüket", bármi áron keresnek maguknak és egymásnak férjet. Találkozhatunk a Bowman hölgyekkel Lillian-nal és Daisy-vel és a visszahúzódó Evie-vel. Meghívást szereznek mindannyian a Stony Cross parkba, Lord Westcliff birtokára, aki majd az elkövetkező részekben, köztük ebben is meghatározó karakter lesz.
Na de kanyarodjunk vissza főszereplőnkhöz....

Simon megkéri Annabell kezét és a nő hozzá is megy. Hiába az öröm és a boldogság, sokan nem örülnek a frigynek, köztük a férfi barátja, Westcliff sem. Szerinte a nő csak a pénze miatt ment hozzá, és...... eleinte én is azt hittem. Mentek a dialógusok, hogy nem hívják őket sehova, semmilyen összejövetelre, bálra, a lány kételkedik is, hogy jól döntött-e. Innentől egy kicsit unalmassá vált a könyv, hiszen csak a veszekedésükről és a szexről szólt az egész, romantikusnak eleinte egyáltalán nem neveztem. Kicsit Szürke 50 árnyalatos volt abból a szempontból, hogy csak birtokolni akarta Simon a lányt, nem szeretni.
De végül nem lett igazam......
„Tévedtem, amikor azt mondtam, nem tudom, hová tartozom. Tudom. Hozzád, Simon. Semmi más nem számít, csak hogy veled lehessek.”

Elenite azt hittem leteszem, de jól tettem, hogy nem így döntöttem. A végére egy igen édes kis szerelmi történetet kaptunk, arról, hogy nem szabad mások akaratának engedni, hanem csak is a te és a ti döntésetek számít, senki másé.
A borító nem igazán illik a könyvhöz, d elnézzük, mivel az elkövetkező részekben csodálatos borítójú könyvek díszithetik a polcunkat.
Értékelés: 10/8
Kedvenc karakter: sok volt, a petrezselmyeket áruló lányok voltak a kedvenceim, köztük talán Lillian karaktere, de Westcliff-et is imádtam
Kedvenc idézet: – Az igaz barátok mindig szívesen hátrafogják a hajad, amíg kihányod a teasütit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése